Állítólag már a brit tudósok is megmondták, hogy nincs rossz vagy jó döntés. Csak döntés van – következményekkel. És néha rettentő nehéz döntést hoznunk, mert előfordulhat, hogy azok a bizonyos következmények egyik alternatíva esetén sem túl vonzóak – ilyenkor mondjuk azt, hogy a „kisebbik rosszat választottam”.
Van egy kedvenc mondásom: ha dönteni akarsz, dobj fel egy pénzérmét, és amíg a levegőben van, teszteld magad, hogy melyik oldalnak „drukkolsz”, mire essen – fej legyen vagy írás?
A lelkünk mélyén, a zsigereinkben mindig érezzük, hogy mi lenne számunkra a „jó” döntés. Ahogy Daniel Pink* írja: a döntés mindig az ún. jobb agyféltekénkben születik meg, ahol az érzéseink, érzelmeink „laknak”, majd a „szerverszoba-szerű”, a logikus, racionális gondolkodásért felelős, jóval lassabb és megfontoltabb bal agyfélteke megmagyarázza a döntésünket.
Tegyük fel, hogy épp megkaptuk a fizetésünket és úgy érezzük, most aztán igazán jár egy kis kényeztetés nekünk, így beszabadulunk egy plázába és hagyjuk, hogy elcsábítson minket egy …. piros ruha … vagy egy új mobil… valami luxus, amit egyébként soha nem vennénk meg.
Berohanunk az üzletbe és mindenfajta kérdés és próba nélkül már meg is vesszük magunknak a „csábítót”. Ez az igazi impulzus vásárlás: meglátjuk a kirakatban és hagyjuk, hogy elragadjon a lelkesedés, a szenvedély, a KELL érzése. Ilyenkor abszolút a jobb agyféltekénk dominál, elönt a szerzés öröme. Csak amikor kijövünk a boltból, akkor jön elő az első racionális kérdés: „Biztos, hogy kellett ez nekem?”
Szerencsére a bal agyféltekénk egy másodperc alatt legalább 5 érvet képes felsorakoztatni a döntésünk védelmében: mert még nincs piros ruhám / ez volt az utolsó darab / ma volt a leértékelés utolsó napja / úgyis belefogyok / azért nekem is jár valami azért, hogy egész hónapban húzom az igát, na nem?! stb.
Ha Te is jártál már így, akkor sejtem, hogy felsóhajtasz: igen, de mi ez a piros ruha vagy új mobil ahhoz a döntéshez képest, hogy például otthagyjam-e azt a lélekölő munkát, vagy hogy kilépjek-e abból a számomra méltatlan kapcsolatból, vagy hogy elmenjünk-e külföldre szerencsét próbálni, vagy hogy adjuk-e el a városi lakásunkat és költözzünk-e vidékre?
Ezek a döntések nemcsak azért tűnnek nehezebbek, mert véglegesnek, visszavonhatatlannak érezzük őket, hanem mert az életünk számos területére lesznek hatással, és sok más embert is érinthetnek a környezetünkben. És a döntések következményeit még számba venni is macerás, idő-és energia-igényes vagy épp fájdalmas.
Népszerű döntési modellek
1. Pro-kontra
Ilyen helyzetekben segíthet, ha egy lapra összeírjuk pro és kontra, hogy mi szól a döntésünk mellett vagy ellen. Szisztematikusan végiggondoljuk, hogy mit nyerünk és mit veszítünk azzal, ha így vagy úgy döntünk. A módszer sokszor hatásos, segít végiggondolni minden érvet és ellenérvet. Egyetlen dologban nem segít: nem tudunk „súlyozni”. Amikor ki akartam lépni a munkahelyemről, akkor a távozásom mellett olyan érvek szóltak, hogy már minden nap gyomorgörccsel megyek be dolgozni vagy hogy semmi olyat nem csinálok, amit valóban szeretek. A távozás ellen szólt, hogy a munkahelyem közel volt az otthonunkhoz és az óvodához, ahová a fiam járt. Egyszerűen nem tudtam megfeleltetni egymásnak az érveket: melyik esik nagyobb súllyal latba? Melyik a fontosabb?
2. Az 5 MIÉRT
Toyoda Szakicsi* nevéhez fűződik a Lean managementben használt 5 MIÉRT (5 Whys vagy 5W) módszer megalkotása, amelynek segítségével le lehet ásni a probléma gyökeréig, így valós megoldást lehet találni rá. A módszer úgy működik, hogy a problémára irányuló „miért” kérdést megválaszoljuk, majd magára a válaszra is egy újabb kérdést teszünk fel és nem elégszünk meg az ún. „elsődleges”, felszíni válaszokkal
Toyoda klasszikus példája az 5 MIÉRT módszer leírására:
| Kérdés | Válasz | Megoldás |
| 1. kérdés: miért késtél? | 1. válasz: mert leállt az autóm. | 1. szintű megoldás: holnap behozlak én |
| 2. kérdés: miért állt le az autó? | 2. válasz: mert elfogyott a benzin | 2. szintű megoldás: adok benzint |
| 3. kérdés: miért fogyott el a benzin? | 3. válasz: mert nincs pénzem benzinre | 3. szintű megoldás: adok pénzt |
| 4. kérdés: miért fogyott el a pénzed? | 4. válasz: mert eljátszottam | 4. szintű megoldás: megtiltom a játékot |
| 5. kérdés: miért játszottad el? | 5. válasz: mert játékszenvedélyem van | 5. szintű megoldás: kezeljük a játékszenvedélyt |
Tegyél magad elé egy papírt, és írd fel, mi az a probléma, amivel küzdesz. Próbáld meg minél egyszerűbben és konkrétabban megfogalmazni.
Például: „Nem szeretek már a munkahelyem dolgozni”
- Miért? => Mert nem csinálhatom azt, amit szeretek.
- Miért nem csinálhatod azt, amit szeretsz? => Mert egész nap csak meetingekre járok.
- Miért jársz egész nap meetingekre? => Mert ha nem megyek, akkor nélkülem nem működnek a dolgok. / Mert nem merek nemet mondani.
- Miért nem működnek nélküled a dolgok? => Mert senkinek nem merem delegálni a feladataimat. / Mert nincs kinek delegálnom a feladataimat.
- Miért nem mered delegálni a feladataidat? => Mert az embereim nem értenek hozzá. (Kompetencia-probléma) / Mert akkor már nem lenne szükség rám. (Önbizalom-probléma).
Toyoda módszere abban segít, hogy szembenézz az ún. „gyökér-okokkal”, és ehhez elég ötször feltenni a MIÉRT kérdést – ha őszintén válaszolsz rájuk. A megoldás és a hozzá kapcsolódó döntés így jó esetben az 5. válasz után látszik – feltéve, ha tényleg akarod tudni és látni, hogy mi az igazi probléma.
3. Erőtér modell avagy a Gleicher-formula
A módszert először Kurt Zadek Lewin (1890-1947) amerikai-német pszichológus írta le és a vállalatokban, szervezetekben lejátszódó változások illusztrálására. Lewin szerint a változtatással kapcsolatban a szervezetben hajtóerők és fékezőerők hatnak. A hajtóerők azok a problémák vagy lehetőségek, amelyek arra ösztönzik a szervezetet, hogy változzanak. Más megközelítésben azok az erők, amelyek meg akarjak változtatni a pillanatnyi helyzetet. A fékezőerők pedig mindazok a szervezeti és egyéni szintű tényezők, amelyek akadályozzák a változást. Más megközelítésben azok az erők, amelyek a pillanatnyi helyzet fenntartásában érdekeltek. A sikeres változás feltétele, hogy a hajtóerők kerüljenek túlsúlyba.
Milyen jó lenne, ha a fenti bonyolultnak hangzó elméletet egy egyszerű matematikai képlettel le tudnánk írni! Erre használják a pszichológiában az ún. Gleicher formulát, amelyet hol három, hol négy tényezős elméletként emlegetnek.
Mi most az egyszerűbb, három tényezős elmélettel dolgozunk, és nem a szervezet, hanem az egyén szintjén:
Gleicher képlete a következőképpen alakul: E x V x I > K, ahol:
E: elégedetlenség a jelenlegi állapottal
V: vonzó jövőkép
I: annak ismerete, hogy a jövőkép eléréséhez milyen lépések, cselekvések szükségesek
E három tényező együttesen adja a változás “energiáját”.
K: a változás anyagi és pszichológiai költségei
Ennek megfelelően ahhoz, hogy a változás erőterében a hajtóerők kerüljenek előtérbe, az szükséges, hogy az egyén elégedetlen legyen a jelenlegi állapottal, ismert és vonzó legyen számára a változással elérni kívánt állapot, tudatában legyen annak, hogy milyen konkrét lépéseket kell tennie ahhoz, hogy eljusson a jelenlegi helyzetből a jövőbeli állapotba, és mindennek felül kell múlnia a változás anyagi költségeit és pszichológiai terheit.
(Forrás: Buchanan, Huczynski 1997)
Hogyan alkalmazd a Gleicher képletet?
Első lépés
Fogj egy A4-es lapot és tedd magad elé vízszintesen. Írd le azt az állítást a lap tetejére, amit tesztelni szeretnél. Például: „Elválok.” vagy „Maradok a munkahelyemen.” vagy „Vállalkozó leszek.” stb. Ennek az ún. „hívó mondatnak” egyszerűnek, konkrétnak és „binárisnak” kell lennie, tehát tudnál rá igennel vagy nemmel válaszolni.
A példa kedvéért legyen ez az állítás az, hogy „Kilépek a mostani munkahelyemről”.
Második lépés
Húzz egy függőleges vonalat, vagyis felezd el a lapot. Először a bal oldalon fogunk dolgozni, amelynek a tetejére kérlek, írd fel: „Veszteségek”. Ide kerülnek azok az áldozatok (anyagi, erkölcsi és pszichológiai „költségek), amelyeket az állításodban meghatározott döntés szerint meg kell hoznod.
Ahhoz, hogy pontosan meg tudd határozni, milyen kockázattal, áldozatokkal jár a döntésed, kérdéseket kell feltenned önmagadnak. Olyan kérdéseket, amelyeket eddig valószínűleg nem akartál hallani, amelyekkel eddig nem akartál szembenézni.
A fenti állítás szerint például ilyen kérdéseket tehetsz fel magadnak, legalább tízet:
- Hogyan fogom ezt kommunikálni a főnökömnek?
- Hogyan fog ez érinteni anyagilag? Miből fogok megélni?
- Mennyi időre van tartalékom? Miről kell lemondanom?
- Mi lesz a TB-mmel és a nyugdíjtakarékosságommal? Miből fogom fizetni a hitelt?
- Mit fog szólni a környezetem (szüleim, párom, barátaim, kollégáim)? Hogyan változik a helyzetem, megítélésem, presztízsem?
- Hogyan fogom viselni, hogy nem kell minden nap bemennem valahová?
- Milyen következményei lesznek az életünkre?
- Mit fogok sajnálni a legjobban, hogy nem lesz többé?
- Milyen nehézségeket fog ez a döntés okozni?
- Mitől tartok a legjobban?
Amikor minden „negatív” kérdést felírtál, válaszold meg a őket őszintén és minél konkrétabban. A legjobb, ha ezt írásban teszed. Kérlek, figyelj rá, hogy ne adj olyan válaszokat, hogy „majd kiderül”, vagy „biztos lesz valahogy” vagy „majd akkor megoldom” – próbálj nagyon egzakt és tényszerű lenni. Ha nem tudod a választ, akkor azt írd le, de ne hitegesd, ne ámítsd magad – nézz szembe a valósággal!
Ha minden választ leírtál, akkor értékeld ezt a „Veszteség” oldalt 0 és 100 között aszerint, hogy mennyire látod súlyosnak. Írd le ezt a számot a lap bal oldalára.
A példa kedvéért legyen ez a szám 80.
Harmadik lépés
Most menjünk át a napos oldalra, nézzük meg a „Nyereség” részt. A jobb oldalt oszd további 3 részre egy-egy függőleges vonallal.
Az első oszlopba ezt a címed írd fel: „Vonzó cél”.
Tegyél fel magadnak most legalább 5 olyan kérdést, amelyek megint a címben szereplő állításra („Kilépek a mostani munkahelyemről”) vonatkoznak, de most pozitív szemszögből nézve.
Ilyen kérdéseket tehetsz fel magadnak:
- Mi lesz más, ha kilépek?
- Mi lesz a legnagyobb nyereségem, ha megteszem? Mit fogok nyerni?
- Mi fog pozitív irányba változni?
- Mitől fogom magam jobban érezni?
- Mi az, amit ezután másképp fogok csinálni? Mi az, amit eddig nem tehettem meg, de ezután megtehetem?
Amikor minden „pozitív” kérdést felírtál és őszintén, konkrétan meg is válaszoltál magadnak, akkor értékeld a „Vonzó célt” egy 0-tól 5-ig skálán aszerint, hogy mennyire csábító számodra az, hogy kilépj a munkahelyedről. Írd ezt a számot a jobb oldalra, az első oszlopba.
A példa kedvéért legyen ez a szám 5.
Negyedik lépés
Továbbra is a „napos”, a jobb oldalon maradunk, mégpedig a középső oszlopban. Ennek a résznek a címe: „Egyértelmű lépések”.
Itt azt fogod tesztelni, hogy mennyire vagy azzal tisztában, hogy pontosan mit is kell tenned, hogy elérd azt, amit az állításban megfogalmaztál, jelen esetben azt, hogy kilépj a munkahelyedről.
Itt is legalább 5 kérdést tegyél fel magadnak és koncentrálj a konkrétumokra! Igyekezz minden kérdésre pontos választ adni, a „majd megoldom” meg a „valahogy majd csak lesz” maszat-reakciókat ne fogadd el magadtól!
Ilyen kérdéseket tehetsz fel magadnak:
- Mit fogok a felmondásom előtt megtenni? (pl. keresek-e másik munkát, írok-e CV-t)
- Mikor és hogyan fogom kommunikálni a távozásomat? (Azt szoktam mondani, akkor ugorj ki a gépből, ha az elérte az utazó magasságot és lesz időd az ugrás után ejtőernyőt nyitni. Mit is jelent ez? Például nyár elején vagy decemberben nem érdemes váltani, hiszen akkor úgyis szabira megyünk és a továbblépést is nehezíti az uborkaszezon. A tavaszi és az őszi hónapok sokkal alkalmasabbak a váltásra.)
- Milyen indokot fogok mondani?
- Igényt tartanak-e az utódom betanítására?
- Mennyi felmondási idővel számolok? Megváltják-e a szabimat?
- Mi lesz a felmondás után az első lépésem?
- Kinek kell szólnom, hogy kiléptem? (pl. bank, biztosító, stb.)
Amikor minden, a megteendő lépésekre vonatkozó kérdést felírtál és meg is válaszoltál, akkor értékeld ezt a részt egy 0-tól 5-ig skálán aszerint, hogy mennyire egyértelmű számodra az, hogy mit kell megtenned azért, hogy ki tudj lépni a munkahelyedről. Írd ezt a számot a jobb oldalra, a középső részbe.
A példa kedvéért legyen ez a szám 4.
Ötödik lépés
Következzen a jobb oldal utolsó oszlopa. Itt egyetlen kérdést tegyél fel magadnak és azonnal válaszold is meg: egy 0-tól 5-ig skálán mérve mennyire szenvedsz a jelenlegi helyzettől?
A példa kedvéért legyen ez a szám 3.
És akkor most jöjjön a matek!
Szorozd össze a Nyereség részre adott három számot – a példa szerint ez 5x4x3, összesen 60. Ha emlékszel, akkor a példa kedvéért a Veszteség oldalt 80 pontra értékeltük. A számítás szerint tehát jelen pillanatban úgy tűnik, hogy kilépni a munkahelyedről nagyobb veszteséggel jár, mint nyereséggel.
De!
A lényeg nem a matekon van. Hanem a kérdéseken, és a válaszokon. A számszerű eredmény egyelőre azt mutatja, nem állsz készen váltani. Ha viszont most csalódottság van benned, mert arra számítottál, hogy az jön majd ki, hogy válts, akkor a lelked mélyén ott van a vágy, hogy válts – így azt kell megnézned, mit és hogyan tudsz változtatni az eredményen.
Nézzük meg, melyiken tudsz reálisan változtatni? Vagy a Veszteség oldalt csökkented azáltal, hogy megnyugtatóbb megoldásokat találsz a könyörtelen kérdésekre, vagy jobban elő kell készítened a váltást, egyértelműbbé kell tenned a „hogyanokat”, a megteendő lépéseket.
Vagy fel kell tenned a kérdést: „valójában mennyire szenvedek ettől a kialakult helyzettől?”
Sokszor kérdezik tőlem, hogy azután, hogy már tudják, hogyan működik a modell, fogják-e tudni használni a következő döntési helyzetben, nem fogják-e manipulálni a válaszokat, a pontozást annak érdekében, hogy alátámasszák a zsigeri, a jobb agyféltekés döntésüket.
Ne felejtsd el: a modell ereje nem abban van, hogy matematikai választ ad egy döntéshelyzetben. Hanem abban, hogy egy rendszert mutat ahhoz, hogy strukturált formában szembenézz a félelmeiddel, megoldásokat és konkrét válaszokat keress az égető kérdésekre, lemodellezd a jövőt, felmérd a lehetőségeket és konkrét válaszokat adj olyan problémákra, amelyekkel eddig nem tudtál vagy nem akartál szembenézni.
Minta:
„Kilépek a munkahelyemről”
| Veszteségek | Vonzó cél | Egyértelmű lépések | Szenvedés mértéke |
| Hogyan fog ez érinteni anyagilag? Miből fogok megélni? A férjem keres annyit, hogy kb. 1 évig ne pánikoljunk. | Mi lesz más, ha kilépek? Nem lesz gyomorgörcsöm. Felszabadult leszek. Türelmesebb a gyerekekkel. Lesz időm elmenni az óvodai ünnepségekre. | Mit fogok a felmondásom előtt megtenni? Aktualizálom a CV-met. Jövő hétfőn felhívom az X Kft.nál dolgozó barátnőmet, mert ők irodavezetőt keresnek. | Mennyire szenvedek a jelenlegi helyzettől? |
| 80 | 5 | 4 | 3 |
Sok sikert kívánok!
Erika
Besnyi Erika
Tréner, Coach ACC, Mediátor
Vintage Office Kft.
*Toyoda Szakicsi (1867-1930), japán üzletember és feltaláló. A japán feltalálók királyának is nevezték. Ő alapította a Toyota Industries céget, amiből később, a második világháború során a Toyota Motor Company kialakult.
