Mivel nem volt hangom, ezért a héten volt időm hallgatni és meghallgatni: beszámolókat párok veszekedéseiről, barátok vitáiról, szakításokról, munkahelyi balhékról. Pedig könnyen megelőzhetőek lettek volna ezek pár egyszerű szabály betartásával…
Párkapcsolat- és munkatárs-mentő 5 és fél perces okosságunk következik.
Tudtad például, hogy a két legnegatívabb visszajelzés úgy kezdődik, hogy „végülis” vagy „legalább”? Lássuk be, hamar kinyírhatjuk a kapcsolatunkat, ha párunkat vagy munkatársunkat így méltatjuk: „végülis jó volt, legalább megpróbáltad”… Hasonlóan undi kifejezések még az „összeségében” vagy a „mindent egybevetve”, és mindent visz a „de”, mert az teljesen lenullázza az előtte elhangzott gondolatokat. Figyeld meg, hogy amíg az angolok úgy kapcsolódnak egymáshoz, hogy „you know” („tudod”), addig mi magyarok még akkor is konfrontálódunk az „igen, de” mondatkezdéssel, ha amúgy egyetértettünk az előttünk szólóval. Ki velük!!
Thali Sharot viselkedéskutató szerint a negatív feedback azonnali védekezést vált ki az agyból – akár te adod, akár te kapod. Tehát a „ne egyél annyit, mert meghízol!” típusú kedveskedést az agyunk csípőből hárítja azzal, hogy „legalább nehezebb lesz engem elrabolni”. Ja, és megutáljuk a hírhozót is …
Hasonlóan pusztító módon hatnak partnerünkre az olyan okoskodások, amelyeket vagy Fluimucilos Ábelke klasszikus „de miértjével” vágunk a másik fejéhez, úgymint „de miért nem csinálod azt, hogy…?!” vagy jelezzük, hogy nálunk a bölcsek kövére, miszerint „jobban tennéd…”, „én a te helyedben…”, esetleg „az még nem jutott eszedbe…?!” – garantáltan kiváltva a másikban azt az érzést, hogy azonnal lefejeljen minket.
Egyébként mi, magyarok rettentő jók vagyunk a pocsék visszajelzésekben, köszönhetően annak, hogy az iskolás éveink alatt közel 70.000 negatív kommentet szenvedünk el (Alkér Orsolya kutatása) és semmilyen mintát nem kapunk arra nézve, hogy hogyan is kéne jól csinálni.
Pedig a pozitív visszajelzések olyanok, mint a csoki: boldogsághormont termelnek és a jó hír az, hogy nemcsak akkor, amikor te hallod, hanem akkor is, amikor a másikat méltatod. Sharot szerint ugyanis az agyunk nem különbözeti meg a visszajelzéseket aszerint, hogy kitől kapjuk: ha kimondjuk, akkor halljuk is – és tádáám, máris ott a jó érzés! Nincs ebben semmi spiri, ez kérem, tiszta biológia. Szóval dicsérd meg magad, ha épp nincs más kéznél, hogy megtegye!
Egyébként azonnal tesztelheted is, mennyire adsz hatásos pozitív visszajelzéseket. Megfigyeltem , hogy az általános, bullshit-típusú: „jó volt a prezid” vagy a paternalistán minősítő „ügyi voltál” feedbacknél az alany vagy visszalövi rád („a tiéd is”, „te is”) vagy rutinból védekezni kezd ellene („á, nem is, tök béna vagyok”) – ezek egyértelmű jelzései a szociálisan ügyetlen megfogalmazásainknak.
Hogyan csináljuk jól?
- Először is: mindig magadról beszélj! A napi brittudós mérce alapján 76%-kal erősebben megy át a személyes megélés („nekem nagyon ízlett, amit főztél”), mint a nyeszlett „jó volt az ebéd” (mintha az ebédnek bármi köze lett volna önnön maga elkészítéséhez). Kerüld az általános és a magyartól idegen szenvedő kifejezéseket („jól össze volt rakva”), mondd ki bátran, hogy a másik mit csinált jól („istenien ízesítetted ezt tökfőzeléket!”).
- Másodszor: mindig mondj konkrétumokat, huzalozd be a másik agyába a pozitív sémát, amit utána követni tud. Tehát a „jó volt a prezid” helyett hatásosabb a „nekem nagyon tetszett, hogy a pozitív példákat pipákkal jelölted” – erre tuti mindig emlékezni fog a delikvens. Ha valami hiányzott vagy számodra nem volt kerek, akkor szintén magadról beszélj és konkretizálj, tehát nem „az instrukció volt béna”, hanem „én nem értettem”.
- Harmadszor: szakadjunk le a másik személyiségének oly szegényes méltatásáról, mint „jó voltál” (haladóbbaknak: „nagyon jó voltál”), inkább azt emeljük ki, mit csinált jól, és soroljunk példákat is („nekem nagyon bejött, hogy többször elismételted az instrukciókat”).
- Negyedszer: használjunk bátran olyan kifejezéseket, amelyek nagyobb nyomatékot adnak a visszajelzéseinknek, értékesebbé, hangulatosabbá teszik őket, pl. „nagyra becsülöm”, „nekem sokat jelent”, és „engem nagyon megfogott…”.
Összefoglalva: mielőtt puszta jószándékból leöntenéd a társadat egy csomó okoskodással, mondd ki félhangosan a mondataidat és teszteld, hogyan érzed magad tőlük. Ha jön a csoki-feeling, akkor jó úton jársz!
Adj a társadnak minél több konkrét pozitív visszajelzést és hidd el, a te agyad is mosolyogni fog!
